Sajnálom, de a blogot szüneteltetem! Bocsi, hogy csak most írom ki, de még van blogom, amit írok, és nem fér bele még ez is. Köszönöm annak, aki eddig olvasta! Majd valamikor biztos folytatom, de addig legyetek türelmesek. Itt van az a blogom, amire rendszeresen rakok fel új részt :
http://krystalpayneelete.blogspot.hu/
Legyetek rendszeres olvasók, és kommenteljetek! köszönöm! Sziasztok!! -Szikra *-*♥
2013. január 16., szerda
2012. november 28., szerda
~14. fejezet~
*később*
-Meg kéne látogatni a Tanya-ékat Alaszkában.-hozott fel egy témát Alice.- Jó kirándulás lenne.-mosolygott.
-Ez tényleg jó ötlet Alice.- fordult oda Carlisle.-Liamen kívül egyik fiú sem találkozott velük. És Ol meg Emy sem. Ma felhívom Tanyát, hogy megszervezzük az utazást.- mondta, és oda állt szorosan Esme mellé és rá mosolygott.
-Carlisle! Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne ekkora klánnal ilyen hosszú utat megtenni. A Volturinak feltűnne, hogy a duplájára nőtt a családunk.-magyaráztam.
-Ebben igazad lehet Liam. Akkor majd óvatosan közlekedünk. Még óvatosabban, mint eddig.-mondta Carlisle.
-Hát jólvan. Te tudod.. -motyogtam,és lehuppantam a kanapéra ,Zayn, és Louis közé.
[.....]
*2 nappal később*
-Akkor go gyerekek.-Esme.
-Remek.-húzam a számat, és Lizzie mellém lépett.
-Nyugi már Leeyum! Nem lesz semmi gáz. Átszaladunk Washington államon, átúszunk Alaszkába, és meg is vagyunk.-mondta, és halványan rá mosolygott.
-Hahh... Na jó. Oké- Erőltettem egy mosolyt az arcomra, és megcsókoltam Lizzie-t.
Elindultunk Alaszkába.
Már egy idelye futottunk, amikor Zayn hirtelen lefékezett. Mindenki meg állt és felé fordult.
-Zayn mi van?-suhantam mellé.
-Rossz szándékú vámpír van nem messze tőlünk. Támadni készül.-üveges szemmel nézett maga elé Zayn, és nagyon nagyon halkan beszélt.
-Ho...-kezdtem bele egy újkérdésbe, de nem tudtam befejezni, mert Zayn belkevágott a szavamba.
-FUTÁS!-ordította, és teljes gőzzel megiramodott Alaszka felé, mi pedig utána.
Futás kőzben éppen mellette haladtam. Figyeltem az arcát, ami rémületet tükrözött.
-Zayn! Mi ez a nagy pánik?-tettem fel neki riadtan a kérdést.
-Azok a vámpírok, akik átváltoztatták Lou-t, Niall-t, meg Harry-t.-még jobban kitágult Zayn pupillája.
-Mit akarnak?-vicsorítottam.
-Azt Edwardtól kérdezd. Ő az agyturkász.-köpte Zayn.
-Edward?-fordultam a bátyám felé.
-Niallt, Harryt meg Lou-t.-felhúzta a felső ajkát.
-Minek??-kérdezte egyszerre Olivia és Emily aggodalmas hangnemben.
-Azt gondolják, hogy mivel ők változtatták át őket, a fiúk az ő tulajdonuk.-sziszegett Edward.
-Na nem! Ha kell egyedül ölöm meg az összeset, de egyik fiút sem viszik sehova!!!-morogtam.
Hírtelen azt éreztem, hogy Lizzie már nem fogja a kezem, és egy hangos sikítást hallottam.
Azonnal megállt mindenki, és kitágultak a szemeim.
Azt láttam, hogy Lizzie-t leterítette egy nagy darab vámpít, és megpróbálja megölni. Ahogy feltűnt Lizzie vesztésre állt.
Ideges lettem. Mindtent vörösben láttamm, és nem tudtam kontrollálni magamat.
-Lizzie!!!!- Kiáltottam, és teljes lendület vétellel megindultam Lizzie ellenfele felé.
Vicsorogva felugrottam, és elkaptam szerelmem támadóját a nyakánál, és felrántottam az égbe. Próbált küzdeni, de nem ment neki, mert minden erőmmel a megölésére koncentráltam.
Fogtam a nyakát, és mindkét kezemmel teljes erővel szorítani kezdtem. Olyan csikorgó hangot adott, mint amikor vízes körömmel a táblát csikorgatják.
A vámpír kiszabadult a karmaim közül, és miközben földet értünk, hátra szorította a karomat. Erre a lábammal rugtam bele, egy hatalmasat, és eleresztett.
Leterítettem a földre, és éppen úgy került a kezeim közé, hogy egyetlen könnyed mozdulattam le tudtam tépni a fejét.
Lihegve tartottam a fejet a hajánál fogva, amikor a többi 3 vámpír is támadásba lendült. Eldobtam a fejet, és az egyik gyengébbnek tűnő vámpítnak ugrottam.
Néhány perc gyenge küzdelem után letéptem a fejét.
Végül mind a 3 vámpírt kivégeztük. Emmett fogta az erősebbiket, és egy egyszerű pörgő rúgással lerúgta a vérszívó fejét.
Jasper is ezt tette a harmadik vámpírral, és ennyivel el is intéztünk mindenkit.
-Lizzie!-rohantam oda hozzá.-jól vagy?- megöleltem.
-Igen.-Lizzie.
Megcsókoltam.
-Mehetünk gerle pár?-kuncogott Zayn.
-Ja.-Lizzie.
Innentől az egész út teljesen nyugodtan ment.
Jó hangulatban mentünk egészen Alaszkáig, és amikor elértünk a Denali-klán házáig, meglepődtünk, hiszen senkit nem találtunk otthon.
Pedig Carlisle előre egyeztetett velük, hogy ma jövünk, és legyenek otthon, és erre ők azt felelték, hogy természetesen otthon lesznek.
A ház teljesen nyitva volt, és az használaton kívüli ebédlő asztalon egy papír hevert.
"Carlsile!
Sajnálom, hogy nem vagyunk itthon, de Irina erőszakoskodott, hogy menjünk el vadászni. Röpke egy nap és itt vagyunk. Addig érezzétek otthon magatokat. =) Puszi: Tanya"
Az üzenet elolvasása után, úgy döntöttünk, hogy mindenki vadászni megy. Kitaláltuk, hogy nem egy csoportba megyünk, mert az rizikós lenne. Az első csoportban én, Niall, Harry, Zayn, meg Louis voltunk.
A másodikban Rosalie, Bella, Alice, Esme, Olivia, és Emily.
A harmadikban, pedig Emmett, Carlisle, Edward, Jasper.
Elindultunk vadászni, és sikeresen visszatértünk belőle, és utánunk szintén mindenki elment, és épségben visszajött... Egyet kivéve.
-Meg kéne látogatni a Tanya-ékat Alaszkában.-hozott fel egy témát Alice.- Jó kirándulás lenne.-mosolygott.
-Ez tényleg jó ötlet Alice.- fordult oda Carlisle.-Liamen kívül egyik fiú sem találkozott velük. És Ol meg Emy sem. Ma felhívom Tanyát, hogy megszervezzük az utazást.- mondta, és oda állt szorosan Esme mellé és rá mosolygott.
-Carlisle! Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne ekkora klánnal ilyen hosszú utat megtenni. A Volturinak feltűnne, hogy a duplájára nőtt a családunk.-magyaráztam.
-Ebben igazad lehet Liam. Akkor majd óvatosan közlekedünk. Még óvatosabban, mint eddig.-mondta Carlisle.
-Hát jólvan. Te tudod.. -motyogtam,és lehuppantam a kanapéra ,Zayn, és Louis közé.
[.....]
*2 nappal később*
-Akkor go gyerekek.-Esme.
-Remek.-húzam a számat, és Lizzie mellém lépett.
-Nyugi már Leeyum! Nem lesz semmi gáz. Átszaladunk Washington államon, átúszunk Alaszkába, és meg is vagyunk.-mondta, és halványan rá mosolygott.
-Hahh... Na jó. Oké- Erőltettem egy mosolyt az arcomra, és megcsókoltam Lizzie-t.
Elindultunk Alaszkába.
Már egy idelye futottunk, amikor Zayn hirtelen lefékezett. Mindenki meg állt és felé fordult.
-Zayn mi van?-suhantam mellé.
-Rossz szándékú vámpír van nem messze tőlünk. Támadni készül.-üveges szemmel nézett maga elé Zayn, és nagyon nagyon halkan beszélt.
-Ho...-kezdtem bele egy újkérdésbe, de nem tudtam befejezni, mert Zayn belkevágott a szavamba.
-FUTÁS!-ordította, és teljes gőzzel megiramodott Alaszka felé, mi pedig utána.
Futás kőzben éppen mellette haladtam. Figyeltem az arcát, ami rémületet tükrözött.
-Zayn! Mi ez a nagy pánik?-tettem fel neki riadtan a kérdést.
-Azok a vámpírok, akik átváltoztatták Lou-t, Niall-t, meg Harry-t.-még jobban kitágult Zayn pupillája.
-Mit akarnak?-vicsorítottam.
-Azt Edwardtól kérdezd. Ő az agyturkász.-köpte Zayn.
-Edward?-fordultam a bátyám felé.
-Niallt, Harryt meg Lou-t.-felhúzta a felső ajkát.
-Minek??-kérdezte egyszerre Olivia és Emily aggodalmas hangnemben.
-Azt gondolják, hogy mivel ők változtatták át őket, a fiúk az ő tulajdonuk.-sziszegett Edward.
-Na nem! Ha kell egyedül ölöm meg az összeset, de egyik fiút sem viszik sehova!!!-morogtam.
Hírtelen azt éreztem, hogy Lizzie már nem fogja a kezem, és egy hangos sikítást hallottam.
Azonnal megállt mindenki, és kitágultak a szemeim.
Azt láttam, hogy Lizzie-t leterítette egy nagy darab vámpít, és megpróbálja megölni. Ahogy feltűnt Lizzie vesztésre állt.
Ideges lettem. Mindtent vörösben láttamm, és nem tudtam kontrollálni magamat.
-Lizzie!!!!- Kiáltottam, és teljes lendület vétellel megindultam Lizzie ellenfele felé.
Vicsorogva felugrottam, és elkaptam szerelmem támadóját a nyakánál, és felrántottam az égbe. Próbált küzdeni, de nem ment neki, mert minden erőmmel a megölésére koncentráltam.
Fogtam a nyakát, és mindkét kezemmel teljes erővel szorítani kezdtem. Olyan csikorgó hangot adott, mint amikor vízes körömmel a táblát csikorgatják.
A vámpír kiszabadult a karmaim közül, és miközben földet értünk, hátra szorította a karomat. Erre a lábammal rugtam bele, egy hatalmasat, és eleresztett.
Leterítettem a földre, és éppen úgy került a kezeim közé, hogy egyetlen könnyed mozdulattam le tudtam tépni a fejét.
Lihegve tartottam a fejet a hajánál fogva, amikor a többi 3 vámpír is támadásba lendült. Eldobtam a fejet, és az egyik gyengébbnek tűnő vámpítnak ugrottam.
Néhány perc gyenge küzdelem után letéptem a fejét.
Végül mind a 3 vámpírt kivégeztük. Emmett fogta az erősebbiket, és egy egyszerű pörgő rúgással lerúgta a vérszívó fejét.
Jasper is ezt tette a harmadik vámpírral, és ennyivel el is intéztünk mindenkit.
-Lizzie!-rohantam oda hozzá.-jól vagy?- megöleltem.
-Igen.-Lizzie.
Megcsókoltam.
-Mehetünk gerle pár?-kuncogott Zayn.
-Ja.-Lizzie.
Innentől az egész út teljesen nyugodtan ment.
Jó hangulatban mentünk egészen Alaszkáig, és amikor elértünk a Denali-klán házáig, meglepődtünk, hiszen senkit nem találtunk otthon.
Pedig Carlisle előre egyeztetett velük, hogy ma jövünk, és legyenek otthon, és erre ők azt felelték, hogy természetesen otthon lesznek.
A ház teljesen nyitva volt, és az használaton kívüli ebédlő asztalon egy papír hevert.
"Carlsile!
Sajnálom, hogy nem vagyunk itthon, de Irina erőszakoskodott, hogy menjünk el vadászni. Röpke egy nap és itt vagyunk. Addig érezzétek otthon magatokat. =) Puszi: Tanya"
Az üzenet elolvasása után, úgy döntöttünk, hogy mindenki vadászni megy. Kitaláltuk, hogy nem egy csoportba megyünk, mert az rizikós lenne. Az első csoportban én, Niall, Harry, Zayn, meg Louis voltunk.
A másodikban Rosalie, Bella, Alice, Esme, Olivia, és Emily.
A harmadikban, pedig Emmett, Carlisle, Edward, Jasper.
Elindultunk vadászni, és sikeresen visszatértünk belőle, és utánunk szintén mindenki elment, és épségben visszajött... Egyet kivéve.
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a kövi fejezetet, de sok más blogom van még, és mindenhova írnom kell, és sokat kell tanulni is. Ugyan ez igaz Lizire, szóval, nem sűrűn lesznek új fejezetek, de amikor tudunk, ígérem hozzuk a következőt! Puszi : Enii! =D
2012. október 10., szerda
~13. Fejezet.~
[.......................]
-Most telefonált Bella!-mondta Lizzie, amikor kijött az egyik szobából.
-És mit mondott?-kérdeztem rá emelve a tekintetemet.
-Azt, hogy holnap reggelre hazaérnek Texasból, szóval, még van... Egy éjszakánk.-mosolygott ravaszul.
-Nincs kicsit korán ehhez?-kérdeztem, miközben közelebb húztam magamhoz.
-De.-nevetett.-Elmehetnénk, mondjuk vadászni, aztán... belevethetjük magunkat a dolgokba.
-Rendben. Nekem jó.-vigyorogtam, majd megcsókoltam.
-Akkor indulás!-mondta, majd elindultunk vadászni.
[.......................]
Reggel 8-kor már készenlétben vártuk a többiek érkezését.
-Mit mondott Carlisle mikor érkeznek?-kérdeztem Lizzie-t.
-Azt mondta, hogy olyan fél9-9 körül.-rántotta meg a vállát Lizzie.
-Akkor nemsokára itt lesznek.- Amint ezt kimondtam hallottam, ahogy 3 mérföldnyire mind a 3 autó amivel kimentek a reptérre bekanyarodik a házhoz vezető útra.
Lizzie izgatottan ugrott fel.
-Miért vagy ilyen izgatott Lizzie?-réztem rá furcsán.
-Mert van egy dolog amit nem mondtam el a Bellával folytatott beszélgetésemből.-hervadt le a mosoly szép arcáról.
-Mi?-kérdetem siettetőn.
-Meglátod amikor a többiek ideérnek.-mondta, és elfordult, felvett egy pulóvert (egyébként teljesen feleslegesen, mert ugye mi vámpírok még a -200 fokban sem fázunk) és kiment a bejárati ajtón.
Utána mentem, és amint kiléptem az ajtón jött is az első kocsi. Zayn vezetett, az utasok pedig Niall, Harry és Louis. A következő kocsit Carlisle vezette. Benne Esme, Rose, és Emmett.
A harmadik autód Edward (Hát ki más) vezette, utasok pedig Bella, Alice és Jasper. De valami furcsát vettem észre. Edwardékkal is, és Carlisle-ékkal is volt egy ismeretlen személy a kocsiban.
Mindneki kiszállt a CSALÁDBÓL, csak Louis, Harry és Niall, és az lét idegen személy nem. Carlisle odaállt elém. Biztos észrevette, hogy furcsán nézek.
-Fiam! Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte, mire én bólintottam, majd Carlisle intett, hogy kövessem így hát követtem. Bementünk az erdőbe, hogy mindenki hallótávolságon kívül legyen.
-Mi az Carlisle? Ki volt az a két személy a kocsiban?-kérdeztem értetlenül.
-Éppen ezzel kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.-Carlisle.
-Hallgatlak.-mondtam, és karba tett kézzel, lazán álltam.
-Szóval... A texasi út során, történt egy kis baleset Niallel, Lou-val és Harryvel.-kedzte.
Ennek hallatán kicsit megijedtem.
-Egy texasi nomád vámpír megharapta őket, amíg mi röpke 3 napig nem voltunk a helyszínen.-szóra nyitottam a számat, de Carlisle leintett.-Mielőtt visszaértünk a lakóhelyünkre, megharapta őket az a vámpír, a vámpír nyomát viszont elveszettük. De a fiúk szervezetéből a mérget már nem lehetett kiszívni. Szóval nem volt más választásunk, mint hagyni átváltozni őket.-mély levegőt vett, és bocsánatkérő arccal nézett rám.
-És ki volt az a két alak a kocsiban?-kérdeztem döbbenten.
-Hát... Ez az átalakulás az első héten volt. Az utolsó héten Niall és Harry két ismeretlen nomád vámpírlánnyal ismerkedtek meg. Meséltek a lányoknak a mi életmódunkról, és érdekelni kezdte őket is, így eljöttek hozzánk. De közben Jasper észrevette, hogy a lányok elkezdtek vonzódni Niallhez és Harryhez, így valószínűleg megint két emberrel gyarapodik a családunk.-mosolygott.
-Nem lesz ez így kicsit sok Carlisle? Mármint... Ott vagyunk én és Lizzie, Te és Esme, Rose és Em, Jazz és Alice, Ed és Bella, Lou, Zayn, Niall, És Harry. És most idehoztok plusz 2 vámpírt az már úgy 16. És ha még valamikor Zayn is összeszed egy csajt, akkor az már 17. Eléggé veszélyes, hogy ilyen sokan vagyunk. Túl feltűnő.- magyaráztam.
-Ha később gond lesz belőle, akkor megoldjuk. De egyenlőre semmi jele veszélynek, szóval, ettől még nem kell félnünk.-nyugtatott meg.
-Jó.-mondtam kb olyan hangnemben, mint egy durcás kisgyerek.-Most menjünk vissza. Kiváncsi vagyok Harry-re, Lou-ra és Niall-re. Meg azokra a lányokra is.
-Viselkedj Liam.-kérte, én pedig csak kurtán bólintottam egyet, és elindultunk hazafelé. Odaértünk, és bementünk a házba.
-Sziasztok!-köszöntem, majd körbenéztem. Két ismeretlen szép arcon akadt meg a szemem. Azok a lányok. Közelebb léptem hozzájuk. -Helló! Liam Payne vagyok.-nyújtottam kezet először annak, aki Harry mellett állt.
-Hali! Emily Winter.-rázott velem kezet, majd én a Niall mellett álló lányhoz fordultam, és neki is kezet nyújtottam.
-Olivia Rebecca Smith.-mosolygott.
-Oké.-mondtam, és Niall-hez, Harry-hez, és Lou-hoz fordultam.-Hű-ű-ű-ha! De brutális! Hihetetlen titeket így látni srácok!-csodálkoztam.
Erre mind a hárman elvigyorodtak.
-Kösz.-mosolygott Lou.
Innentől a napunk úgy ment, mint általában, csak most még ismerkedtem a lányokkal. Utána már tényleg minden úgy ment, mint rendesen.
[........................]
*Két hét múlva*
-Megesz az unalom...-Ült Harry idióta arccal.
-Engem is.- Mondta a Harry ölében ülő Emily.
Ekkor kézen fogva lesétált az emeletről Olivia és Niall.
-Na mi van Ol?-Nézett rá Lizzie.
-Semmiiii-húzta ez az 'i' betűt Ol.
-Na gyere csak. Menjünk sétáljunk egy kört.-mosolygott Lizzie huncutul.
-Te nem jössz Em?-Kérdezte Ol Emily-t.
-Ja, de! -pattant fel Harry öléből, majd adott egy puszit az orrára,
-Mindjárt jövünk-csókolt meg Lizzie.
-Oké.-mondtuk szinte kórusban én, Niall, Harry, Lou és Zayn.
A lányok elmentek, mi meg hülye fejjel összevigyorogtunk.
-Most csak öten vagyunk.-monta Louis.
Igen csak öten voltunk, mivel a többiek újra vadászni mentek.
-Ja! Mint régen!- ugrott le a kanapéra Zayn.
-Túl nyugis nem?-nézett Niall.
-De. Én már nagyon megszoktam, hogy ilyen sokan vagyunk.-vigyorogtam.
-Énis.-Mondta Niall, de valami furcsa, sunyi félmosoly volt az arcán.
-Mi van Niall? Minek nézel így?-kérdeztem gyanakodva.
-Idézzük fel a régi szép időket!-mondta, és Louissal együtt rám Zaynre, és Harryre ugrotta, és verekedni kezdtünk, persze csak játékból, mint annak idején.
-Most telefonált Bella!-mondta Lizzie, amikor kijött az egyik szobából.
-És mit mondott?-kérdeztem rá emelve a tekintetemet.
-Azt, hogy holnap reggelre hazaérnek Texasból, szóval, még van... Egy éjszakánk.-mosolygott ravaszul.
-Nincs kicsit korán ehhez?-kérdeztem, miközben közelebb húztam magamhoz.
-De.-nevetett.-Elmehetnénk, mondjuk vadászni, aztán... belevethetjük magunkat a dolgokba.
-Rendben. Nekem jó.-vigyorogtam, majd megcsókoltam.
-Akkor indulás!-mondta, majd elindultunk vadászni.
[.......................]
Reggel 8-kor már készenlétben vártuk a többiek érkezését.
-Mit mondott Carlisle mikor érkeznek?-kérdeztem Lizzie-t.
-Azt mondta, hogy olyan fél9-9 körül.-rántotta meg a vállát Lizzie.
-Akkor nemsokára itt lesznek.- Amint ezt kimondtam hallottam, ahogy 3 mérföldnyire mind a 3 autó amivel kimentek a reptérre bekanyarodik a házhoz vezető útra.
Lizzie izgatottan ugrott fel.
-Miért vagy ilyen izgatott Lizzie?-réztem rá furcsán.
-Mert van egy dolog amit nem mondtam el a Bellával folytatott beszélgetésemből.-hervadt le a mosoly szép arcáról.
-Mi?-kérdetem siettetőn.
-Meglátod amikor a többiek ideérnek.-mondta, és elfordult, felvett egy pulóvert (egyébként teljesen feleslegesen, mert ugye mi vámpírok még a -200 fokban sem fázunk) és kiment a bejárati ajtón.
Utána mentem, és amint kiléptem az ajtón jött is az első kocsi. Zayn vezetett, az utasok pedig Niall, Harry és Louis. A következő kocsit Carlisle vezette. Benne Esme, Rose, és Emmett.
A harmadik autód Edward (Hát ki más) vezette, utasok pedig Bella, Alice és Jasper. De valami furcsát vettem észre. Edwardékkal is, és Carlisle-ékkal is volt egy ismeretlen személy a kocsiban.
Mindneki kiszállt a CSALÁDBÓL, csak Louis, Harry és Niall, és az lét idegen személy nem. Carlisle odaállt elém. Biztos észrevette, hogy furcsán nézek.
-Fiam! Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte, mire én bólintottam, majd Carlisle intett, hogy kövessem így hát követtem. Bementünk az erdőbe, hogy mindenki hallótávolságon kívül legyen.
-Mi az Carlisle? Ki volt az a két személy a kocsiban?-kérdeztem értetlenül.
-Éppen ezzel kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.-Carlisle.
-Hallgatlak.-mondtam, és karba tett kézzel, lazán álltam.
-Szóval... A texasi út során, történt egy kis baleset Niallel, Lou-val és Harryvel.-kedzte.
Ennek hallatán kicsit megijedtem.
-Egy texasi nomád vámpír megharapta őket, amíg mi röpke 3 napig nem voltunk a helyszínen.-szóra nyitottam a számat, de Carlisle leintett.-Mielőtt visszaértünk a lakóhelyünkre, megharapta őket az a vámpír, a vámpír nyomát viszont elveszettük. De a fiúk szervezetéből a mérget már nem lehetett kiszívni. Szóval nem volt más választásunk, mint hagyni átváltozni őket.-mély levegőt vett, és bocsánatkérő arccal nézett rám.
-És ki volt az a két alak a kocsiban?-kérdeztem döbbenten.
-Hát... Ez az átalakulás az első héten volt. Az utolsó héten Niall és Harry két ismeretlen nomád vámpírlánnyal ismerkedtek meg. Meséltek a lányoknak a mi életmódunkról, és érdekelni kezdte őket is, így eljöttek hozzánk. De közben Jasper észrevette, hogy a lányok elkezdtek vonzódni Niallhez és Harryhez, így valószínűleg megint két emberrel gyarapodik a családunk.-mosolygott.
-Nem lesz ez így kicsit sok Carlisle? Mármint... Ott vagyunk én és Lizzie, Te és Esme, Rose és Em, Jazz és Alice, Ed és Bella, Lou, Zayn, Niall, És Harry. És most idehoztok plusz 2 vámpírt az már úgy 16. És ha még valamikor Zayn is összeszed egy csajt, akkor az már 17. Eléggé veszélyes, hogy ilyen sokan vagyunk. Túl feltűnő.- magyaráztam.
-Ha később gond lesz belőle, akkor megoldjuk. De egyenlőre semmi jele veszélynek, szóval, ettől még nem kell félnünk.-nyugtatott meg.
-Jó.-mondtam kb olyan hangnemben, mint egy durcás kisgyerek.-Most menjünk vissza. Kiváncsi vagyok Harry-re, Lou-ra és Niall-re. Meg azokra a lányokra is.
-Viselkedj Liam.-kérte, én pedig csak kurtán bólintottam egyet, és elindultunk hazafelé. Odaértünk, és bementünk a házba.
-Sziasztok!-köszöntem, majd körbenéztem. Két ismeretlen szép arcon akadt meg a szemem. Azok a lányok. Közelebb léptem hozzájuk. -Helló! Liam Payne vagyok.-nyújtottam kezet először annak, aki Harry mellett állt.
-Hali! Emily Winter.-rázott velem kezet, majd én a Niall mellett álló lányhoz fordultam, és neki is kezet nyújtottam.
-Olivia Rebecca Smith.-mosolygott.
-Oké.-mondtam, és Niall-hez, Harry-hez, és Lou-hoz fordultam.-Hű-ű-ű-ha! De brutális! Hihetetlen titeket így látni srácok!-csodálkoztam.
Erre mind a hárman elvigyorodtak.
-Kösz.-mosolygott Lou.
Innentől a napunk úgy ment, mint általában, csak most még ismerkedtem a lányokkal. Utána már tényleg minden úgy ment, mint rendesen.
[........................]
*Két hét múlva*
-Megesz az unalom...-Ült Harry idióta arccal.
-Engem is.- Mondta a Harry ölében ülő Emily.
Ekkor kézen fogva lesétált az emeletről Olivia és Niall.
-Na mi van Ol?-Nézett rá Lizzie.
-Semmiiii-húzta ez az 'i' betűt Ol.
-Na gyere csak. Menjünk sétáljunk egy kört.-mosolygott Lizzie huncutul.
-Te nem jössz Em?-Kérdezte Ol Emily-t.
-Ja, de! -pattant fel Harry öléből, majd adott egy puszit az orrára,
-Mindjárt jövünk-csókolt meg Lizzie.
-Oké.-mondtuk szinte kórusban én, Niall, Harry, Lou és Zayn.
A lányok elmentek, mi meg hülye fejjel összevigyorogtunk.
-Most csak öten vagyunk.-monta Louis.
Igen csak öten voltunk, mivel a többiek újra vadászni mentek.
-Ja! Mint régen!- ugrott le a kanapéra Zayn.
-Túl nyugis nem?-nézett Niall.
-De. Én már nagyon megszoktam, hogy ilyen sokan vagyunk.-vigyorogtam.
-Énis.-Mondta Niall, de valami furcsa, sunyi félmosoly volt az arcán.
-Mi van Niall? Minek nézel így?-kérdeztem gyanakodva.
-Idézzük fel a régi szép időket!-mondta, és Louissal együtt rám Zaynre, és Harryre ugrotta, és verekedni kezdtünk, persze csak játékból, mint annak idején.
2012. október 1., hétfő
~12. Fejezet~
Miután vadásztunk, elvittem hozzánk Lizzie-t, és bemutattam mindenkinek. Minden jól ment... Mindenki egyből megkedvelte. Én pedig még mindig, változatlanul furcsán éreztem vele kapcsolatban.
Egyik délután Jasper félre hívott, hogy mondjon nekem valami fontosat. Mi lehet az amit nem hallhat senki? Minden esetre elmentem Jasperrel egy olyan helyre ahol már senki nem hallhat minket.
-Liam!-szólt hozzám halkan- Tudom, hogy zavarodott vagy, azzal kapcsolatban, hogy miért érzel olyan furcsán Lizzie iránt... Nos, ezt hívom én, és minenki más úgy, hogy... Szerelem. Szereted őt Liam!
-Már rájöttem... Tegnap este gondolkoztam, és rájöttem, hogy fülig beleszerettem. De egy ilyen hihetetlenül szép, és csodálatos, lány nem fog engem szeretni ez a baj!
-Téves Liam! Ő is szeret téged, de ő ezt már az első perctől fogva tudja, csak azt nem tudta, hogy hogyan mondja el.-mosolygott halványan Jasper.
-De akkor vissza kell mennem, és beszélnem kell vele!-tágult ki a szemem, és már rohantam is vissza reményekkel teljesen a ház felé.
Lizzie kint állt a ház előtt, és a kavicsokat rúgdosta.
-Lizzie! Gyere! Beszélnünk kell!- mosolyogtam rá bíztatóan.
Kicsikét bizonytalanul, de elindultunk valamerre az erdőbe. Egyszer csak megálltam, és Lizzie felé fordultam.
-Szóval.. Jasper ráébreszett egy nagyon fontos dologra.-keztem bele.
-Éspedig?
-Arra, hogy amit eddig irántad éreztem, és nem tudtam, hogy mi az... Az szerelem. Szeretlek Lizzie! és tudom, hogy te is így érzel irántam, csak eddig nem tudtad, hogy miként mondd el.
-Liam!- sóhajtott.- Én.. Tényleg szeretlek. Annyira örülök, hogy végre valahára elmondhattam! Végre nem csak magamban monhatom ki minden alkalommal amikor rádnézek!-megkönnyebbült mosoly terjedt szét bájos arcán.
-Szeretlek Lizzie!-Mondam neki.
-Szeretlek Liam!- Mondta ő is nekem újra.
Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztünk. Aztán már azon kaptam magamat, hogy átölelem a derekát és számat szenvedélyesen az ajkára tapasztom. Egyre hevesebben, és gyorsabban csókoltam, és élveztem.
Szerettem, és ez ellen nem tehettett senki semmit. Aztán elhúztuk egymástól arcunkat, de az ajkunk, még hajszálnyira összeért, és úgy suttogtam neki:- Szeretlek!-Innentől pedig csak álltunk ölelkezve és élveztük egymás közelségét.
Amikor elengedtük egymást, mindkettőnk megkönnyebbülten nézett a másikra.
Otthon elmeséltünk mindent a családnak, ők pedig nagyon örültek a szerelmünknek. Megköszöntük Jaspernek, hogy segített.Mindketten tényleg nagyon hálásak voltunk neki.
*Egy héttel később*
-Végre ezzel is végeztünk!- mondta Lizzie, amint az utolsó könyvet is feltették a polcra a közös szobánkban.
-Szerintem és magatokra is hagylak benneteket.-Szólt Alice, és jelentőségteljesen Lizzie-re kacsintott, majd kihátrált a szobánkból.
-Lizzie miért nézett így Alice?-kérdeztem elég gyanúsító hangnemben.
-Mert van "VALAMI" amit még nem próbáltunk ki amióta együtt vagyunk.-kiemelte a valami szót, és egyből tudtam, hogy mire gondol.
-Akkor amikor itthon vannak?- nyilván tudta, hogy olyankor nem mennék bele.
-Ma este elmennek itthonról vadászni valahova texas környékére.- mosolygott.
-És az emberek?- jött az újabb akadály.
-Az emberek lennt alszanak a földszinten mi a harmadikon vagyunk édesem! Meg sem fogják neszelni, hogy mi mit csinálunk itt fent.-vigyorgott, majd megcsókolt, én pedig természetesen vissza csókoltam, és magamban elgondolkoztam.
Milyen lehet vámpírként ez az egész? Van olyan élvezet mint emberként? Bár én arra nem nagyon emlékszek, csak halványan. Kiváncsi leszek.
-Na jó Lizzie. Ma este.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és összekulcsoltuk ujjainkat.
Elindultunk lefelé, és valószínűleg ő is nagyon gondolkodott valamin, mert szokatlanul csödben volt. Én azon agyaltam, hogy hogy lehetek éppen én akkora mázlista, egy ilyen gyönyörű lányt szereztem meg magamnak.
-Héé!! Itt a szerelmes pár!- szólalt meg Niall, amikor leértünk a földszintre.
-Igen itt vagyunk.- szóltam vissza Niallnek, majd teljesen magam mellé húztam Lizziet, és átkaroltam a derekát.
-Szóval mi ma elindulunk Texasba, mert azt hallottam, hogy nagyon elszaporodtak az egyes állatfajok. az út oda lesz 5 óra és valószínűleg még maradunk vagy egy hétig, hogy jó alaposan kellően megtisztítsuk a környéket.-mosolygott Carlisle.
-Azért csak óvatosan. Texasban sok a napsütés.-figyelmezetttem őket.
-Nyugi fiam! Éppen most van ott egy olyan időszak, hogy kb 3 hétig szakad majd az eső.-nyugtatott meg.
-Oké.És mikor indultok?- kérdeztem.
-Még nagyjából 1 óra.- válaszolt a Carlisle-nak szánt kérdésemre Alice.
-Remek. És a fiúk? Velük mi lesz?-kiváncsiskodtam.
-Ők is jönnek. De ők csak nyaralnak.- kacsintott Alice.
Cinkosan összenéztünk Lizzie-vel, és mindketten elmosolyodtunk.
-Szóóval, most egy ideig CSAK a tietek a ház.-mosolygott Bella, és úgy néztek egymásra Edwarddal, mintha valami hatalmas bűnt készülnénk elkövetni..
-Carlisle! Indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni!-ugrott fel Esme- Srácok készen vagytok?-kiáltott be a konyhába, ahol Zayn,Louis, és Harry beszélgettek. Niall pedig itt volt kinn a többikkel.
-Akkor mi indulunk!-jelentette ki Esme, és arcon csókolt engem is, és Lizzie-t is. -Vigyázzatok magatokra!-kiabált be még az ajtón kívülről Esme, és indultak is.
Mindenki elment. Csak a miénk volt a ház.
-És mi...-kezdett bele a mondandójába Lizze, de nem tuda befejezni, mert amint hallottam hogy a többiek autója kikanyarodik a főútra oda fordultam felé, és óriási szenvedéllyel csókoltam meg.
Nem bírtam magammal. Hirtelen felkaptam Lizzie-t ő mindkét lábát a derekam köré kucsolta, úgy suhantam fel vele a hálóba, de közben egy pillanatra se vált el egymástól ajkunk.
[...................................................]
Mellé feküdtem és ő pedig kényelembe helyezte magát a karjaimban.
-Hát ez...Eszméletlen élmény volt.-Mondtam és még mindig nem rendeződött a légzésem.
-Igen.- suttogta halkan.- Ilyet még soha sem éreztem. Hihetetlen voltál.-mosolygott és megcsókolt.
-Nagyon szeretlek Lizzie! Te vagy az életem!
-Én is szeretlek Leeyum!!- ezt még halkabban mondta, majd még szorosabban ölelt magához.
Reggelig feküdtük ott csukott szemmel, és beszélgettünk. De végül Lizzie megmozdult.
-Én szerintem... lemegyek.- mosolygott, majd fel ült.
Én feküdtem tovább, bár már kinyitott szemmel, és néztem Lizzie-t. Az ágy szélén ült, a nap pedig pont se sütött a szobánkba, és jobb oldalának tökéletes meztelen alakját világította meg.
Gyönyörű látvány volt ahogy a bőre csillogott. Fogta fölvett egy rózsaszínű köntöst, és fel állt.
Követtem és is. Egyenlőre rajtam még nem volt semmi, de odamentem a szekrényemhez, és kiszedtem egy alsógatyát azt felvettem, és már mentünk is le Lizzie-vel.
2012. szeptember 24., hétfő
~11.Fejezet~
Zayn remekül uralta az érzelmeit ahhoz képest, hogy újszülött vámpír. Még Jasper is elismerte. De most eljött az idő, hogy egy szobába menjen a banda többi tagjával.
Bizots ami biztos, azért én, Edward, Emmett, és Jasper éberen figyeltük, hogy mit reagál az illatra. Hiába álltunk arra készen, hogy egy bevadult újszülött vámpírt kell majd
lefognunk, Zayn teljesen közönbösöen reagált az erős illatra. Jasper kitágult szemmel nézett, és várta hogy Zayn ugorjon.De semmi. Zayn csak nézett...sőt mindenki feszülten
figyelt, amíg Zayn meg nem mozdult. Akkor mindenki pózt váltott és rajtam és Alicen kívül mindenki a fiúk elé állt védelmezőn.
-Csak közelebb akat menni a többiekhez!! Bízzatok már benne egy kicsikét!-mondta Alice.
Aztán Zayn teljesen semleges arckifejezéssel elindult lassan a többiek felé. Mindenki feszülten szegezte a szemét Zaynre, amikor leült a kanapé szélére, a legtávolabbi helyre
a fiúktól.
-Hát... Elég brutálisan nézel ki tesó.-Törte meg a rideg csöndet Louis.-Ezek a szemek... Hát... kissé szokatlanok...-nyögte a szavakat.
-Sejtem...-Mostmát mindenki ellezult, és kényelembe helyetze magát...Kivéve Jaspert. Ő még kissé szorongott.Olyan helyre állt, ahonnan pont el tudja kampni Zaynt, ha megbolondulna.
-Szóval... Mostmár te is vámpír vagy.-jelentette ki furcsa hangsújjal Harry. Egyszer csak olyan nyugalom áradt szét a szobában, aminek senki sem bírt ellenállni. Én Jasperre
néztem, és elvigyorodtam, erre ő is mosolyogni kezdett, és oda kacsintott nekem, majd visszafordult és újra Zaynre szegezte a tekintetét, bár most legalább mosolygott.
Minden jobban ment, mint gondoltam volna. Egyszer sem történt semmi Zaynnel, és egyész nap remekül elbeszélgettünk. Hihetetlen, mennyire nyugi újszülött vámpír lett.
Ezt nem néztem volna ki pont belőle.
* 1 évvel később *
Sok dolog történt azalatt az egy év alatt. Például, Edward és Bella összeházasodtak, és Bella is vámpír lett.. és Zayn kb fél éves vámpír volt, amikor rájöttünk, hogy neki is van ilyen különleges képessége. Neki olyan, hogy megérzi, ha valaki
hazudik. Hátborzongató. Enyhén megilyeszett mindenkit. Mielőtt felmerülne bennetek a kérdés, hogy mi történt a One Directionnel, azelőtt elmondom, hogy Louis, Harry, és Niall, beadták
hogy a turné alatt feloszlottunk, és, hogy Zayn letelepedett Dél-Amerikában. Rólam pedig még mindig nem tudni semmit. A One Direction eltűnt a köztudatból, és Harry Louis, és Niall is csatlakozott hozzánk, Cullenékhez,de ők még emberek maradtak.
El jött az idő, hogy Cullenék (vagyis mi) államot, város, és nevet változtassunk, ugyanis elég hosszú ideje tartózkodtunk már Forksban. A következő uticél New Hampshire volt. Ott is volt a családunknak egy nagy háza.
Forksból nem nagyon vittünk el semmit, csak a kocsikat. Igazából kocsival mentünk. Alice a Porche-jével, Edward és Bella az egyik Volvóval, Carlisle és Esme Carlisle kocsijával, Rosalie az ő kis BMW M3-asával, Emmett a Jeep-jével, Jasper motorral, én pedig a bandával együtt a nagy Volvóval.
Mikor megérkeztünk New Hampshire-ben egy jóval nagyobb ház fogadott bennünket, mint a Forks-i. Na jó. a Forksi ház volt 450 négyzetméter.. ez kb 500 lehetett.
-Hát ez...-kezdett bele Niall amikor megérkezünk.- Nagyon komoly.-nézett tátott szájjal.Csak én és Zayn maradtunk halál nyugodtak.Vajon ez az ilyesztő nyugalom a vámpírsággal jár?
-Na ja. Nem megyünk be?- kérdezte Zayn,és kiszállt a kocsiból.
-Szerintem várjuk meg míg mindenki ideér..-mondtam, mivel mi voltunk az elsők akik odaértünk.
Zayn hirtelen felkapta a fejét, rá negyed másodpercre én is. Az erdőből hallottunk furcsa lépteket. Mintha valaki, vagy valami lenne ott. Biztosan csak egy vadállat.. Szavas, őz, vagy valami.
És azzal megérkezett Jasper, nyomába Alice-vel, Edwarddal és Bellával. Megálltak de még mielőtt kiszálltak volna, megérkezett Carlisle és Esme mögöttük Rose, és mögötte pedig Emmett.
-Ti meg mióta vártok itt?- kérdezte Bella mosolyogva, miközben odasétáltak mellénk Edwarddal kézenfogva.
-Hát egy 20 perce biztos...-válaszolt Louis Bellának.
Már mindenki ki szállt a kocsiból amivel jöttek, és Carlisle kinyitotta a ház ajtaját.
-Na fáradjunk beljebb.-paracsolt rá mindenkire. Erre persze mindenki beözönlött a házba. Engem hatalmas meglepetés ért, mivel a hát ugyan úgy nézett ki ez a ház belülről, mint a forksi.
-Miért ugyan olyan mint a forksi ház?-kérdzetem furcsa hangnemben. Eddig is feltűnt, hogy Rose arcán halvány idegseeég, és düh árnyalata van de most megbizonyosodtam arról, hogy teljesen dühös valamiért.
-Miért talán nem tetszik Liam? Ha ennél nagyobb változatosságot akarsz akkor költözz haza angliába, oda ahonnan idekeveredtél!!!-kiabált velem Rosalie.
-Tudod mit Rosalie? Talán jobb is lenne visszamennem oda-ordítottam neki vissza.- talán jobb lenne ha nem látnám egész nap a hisztis képedet!-kiáltottam oda neki, majd kirontottam az ajtón.
-Minek kellet ez a hiszti Rosalie?- hallottam ahogy szavakkal a torkának ugrik Zayn.
-Liam ne!!- Kiabált utánam Bella, de én nem törődtem vele.
-Nyugi Bella. Majd visszajön.-még elhalkulóan hallottam Edward megnyugtató hangját, aztán már átadtam magam a futás örömének.
Körbefutottam New Hampshire-t, és egy a városhoz közeli erdei úton furcsa, addig ismeretlen, de nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Kiváncsi lettem, és követtem az illatot.
Egyre erősebb, és frissebb lett az illat, majd úgy 4 kilóméterre a várostól, az avar recsegését hallottam meg.Lépések.Ösztöneim az súgták, hogy ezek a léptek annak a léptei, akihez ez a remek illat tartozik.
Tovább követtem az illatot, de mostmár figyeltem a léptek hangját is. Az illatot még éreztem, de már nem hallottam a lépések hangját. Ekkor megálltam, de furcsa módon nem érzékeltem veszélyt.
És hirtelen előugrott a semmiből egy nagyon szép vámpírlány, és leterített a földre.Nem tudom miért, de még csak halvány ösztönt sem éreztem arra, hogy ellenkezzek.
Csak néztem a lány szokatlanul szép arcát, és vártam, hogy belenézzen a szemebe. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, hogy nem ellenkeztem a támadása ellen. És akkor belenézett a szemebe.
Úgy éreztem, hogy mostantól nagyon nagy változás állt be az életemben.
-Jajj! -Állt fel gyorsan a lány.- Annyira sajnálom! Nem akartalak így leteperni, csak azt hittem, hogy ember, vagy, hogy ellenséges vámpír vagy.-mosolygott rám.
-Ööö.. Ugyan.. Semmi baj... Ismerem az érzést amikor az ösztöneid vezetnek.- nevettem.Ekkor észre vettem, hogy vörös a szeme. Szóval ő olyan vámpír aki emberekre vadászik.
-Hoppá! Milyen neveletlen vagyok!A nevem Lizzie Williams.-Mutatkozott be, majd nyujtott nekem kezet.
-Én pedig Liam Payne.. Vagyis... Liam Cullen.-javítottam saját magamat.
-Ömm.. Liam lehet egy kérdésem?-nézett rám hihetetlenül nagy szemekkel.
-P-persze.-Dadogtam neki vissza.
-Na jó.. Kicsit kínos, de mitől ilyen színű a szemed?-Zavart arckifejezése olyan gyönyörű volt, hogy nehezemre esett válaszolnom neki.
-Tudod.. Ez kicsit bonyolult.-magyaráztam.
-Naa Liam! Kérlek mondd el!- meglepődtem, mennyire közvetlenül viselkedik velem. Mintha évek óta ismernénk egymást.
-Rendben. Szóval. Nekem is van klánom... családom. De ez nem olyan, mint más klánok. Mi nem emberi vérrel táplálkozunk, hanem állati vérrel.- miközben magyaráztam neki, szinte észre, sem vettem, hogy szépen lassan emberi tempóban sétálunk.
Annyira furcsa... Még csak most ismertem meg, de valamilyen oknál fogva, úgy érzem, hogy nem akarok elválni tőle.
-Szóval, ti amolyan... vegetáriánusok vagytok?-kérdezte megvillantva gyönyörű mosolyát, és tökéletes fogsorát.
-Mondhatjuk így is...- vigyorogtam.
-És... Te most miért nem vagy a klán...Családoddal??-kiváncsiskodott.
-Most érkeztünt New Hampshire-be, és kicsit összekaptam az egyik...ööö... Testéremmel. És elmentem otthonról.
-Értem. És soha nem gondoltál arra, hogy úgy élj, mint nagyon sok más vámpír? Nomád életmóddal, embervéren?
-Nem. Erre valahogyan sosem érzetem késztetést. Soha nem akartam olyan szörnyeteg lenni, aki más embereket gyilkol meg. Én nem tudnék úgy élni, hogy nap mint nap érző lényeket ölök meg, csak azáért, hogy táplálkozzak.
-És az állat? Az nem érző lény?
-De persze az is az. De az azért más. Nem mindegy, hogy egy olyat ölsz meg, akinek még Istentudja, hogy hány évtizede van hátra az életéből, vagy egy olyat, akinek még kb 4-5 éve, vagy már annyi sem.
-Ez persze igaz, de Liam én esküszöm nem értelek. Szembeszegülsz a természet rendjével, csak azért, mert szent akarsz lenni...-forgatta a szemét.
-Neem Lizzie, én nem akarok szent lenni, csak nem szeretnék olyan szörnyeteg lenni, aki csak azért öli az embereket, hogy neki jó legyen. Ha van más, kevésbé kegyetlen megoldása a dolognak, akkor miért ne válasszam azt?-kérdeztem, de nyilván ő is észrevette, hogy ez csak egy költői kérdés volt.
-Ez igaz...-láttam az arcán, hogy komolyan elgondolkodik.- Tudod mit? Mutass be a családodnak! Had próbáljam ki milyen a te életed.-mosolygott ismételtem csodaszépen.
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne, mert nekem még az emberi életemből van 3 barátom, akik velünk élnek és még emberek.-nevettem visszafogottan.
-Miért? Te mióta vagy vámpír?
-Most vagyok 3. éve.-húztam össze a szemöldököm.
-Szóval még nagyon fiatal vagy.- nevetett ki.
-Miért te mióta vagy vámpír?- kérdeztem vissza dacosan.
-Hmm.. kb 30 éve. 30 éve egy nomád vámpír megharapott, csak úgy kedvtelésből. Magamra hagyott, és mintent magam kellett kitapasztalnom. De ez most lényegtelen. Szóval? Elviszel a családodhoz?
-Milyen az önuralmad emberek mellett?-kérdeztem biztos ami biztos.
-Tökéletes. Ha már kontaktlencsével kimegyek az emberek közé, és teljesen nyugodtan végigmasírozok, anélkül, hogy bármit is észlelnének gyenge kis érzékszerveik.-vigyorgott
-Rendben. De előbb vadássz. És most kivételesen állatra légszíves. keresünk neked valami jó kis húsevő állatot, annak jobban hasonlít az illata az emberéhez.-kacsintottam rá.
-Oké. Menjünk!-Parancsolt. Elég domináns lánynak tűnik a parancsolgatásából ítélve.. De nem baj.. van ilyen.
Azzal megindultunk még beljebb az erdőben, hogy vadászhassunk.
Sok kritikában gaztag kommentet kérünk! köszi!! ;) <3
Bizots ami biztos, azért én, Edward, Emmett, és Jasper éberen figyeltük, hogy mit reagál az illatra. Hiába álltunk arra készen, hogy egy bevadult újszülött vámpírt kell majd
lefognunk, Zayn teljesen közönbösöen reagált az erős illatra. Jasper kitágult szemmel nézett, és várta hogy Zayn ugorjon.De semmi. Zayn csak nézett...sőt mindenki feszülten
figyelt, amíg Zayn meg nem mozdult. Akkor mindenki pózt váltott és rajtam és Alicen kívül mindenki a fiúk elé állt védelmezőn.
-Csak közelebb akat menni a többiekhez!! Bízzatok már benne egy kicsikét!-mondta Alice.
Aztán Zayn teljesen semleges arckifejezéssel elindult lassan a többiek felé. Mindenki feszülten szegezte a szemét Zaynre, amikor leült a kanapé szélére, a legtávolabbi helyre
a fiúktól.
-Hát... Elég brutálisan nézel ki tesó.-Törte meg a rideg csöndet Louis.-Ezek a szemek... Hát... kissé szokatlanok...-nyögte a szavakat.
-Sejtem...-Mostmát mindenki ellezult, és kényelembe helyetze magát...Kivéve Jaspert. Ő még kissé szorongott.Olyan helyre állt, ahonnan pont el tudja kampni Zaynt, ha megbolondulna.
-Szóval... Mostmár te is vámpír vagy.-jelentette ki furcsa hangsújjal Harry. Egyszer csak olyan nyugalom áradt szét a szobában, aminek senki sem bírt ellenállni. Én Jasperre
néztem, és elvigyorodtam, erre ő is mosolyogni kezdett, és oda kacsintott nekem, majd visszafordult és újra Zaynre szegezte a tekintetét, bár most legalább mosolygott.
Minden jobban ment, mint gondoltam volna. Egyszer sem történt semmi Zaynnel, és egyész nap remekül elbeszélgettünk. Hihetetlen, mennyire nyugi újszülött vámpír lett.
Ezt nem néztem volna ki pont belőle.
* 1 évvel később *
Sok dolog történt azalatt az egy év alatt. Például, Edward és Bella összeházasodtak, és Bella is vámpír lett.. és Zayn kb fél éves vámpír volt, amikor rájöttünk, hogy neki is van ilyen különleges képessége. Neki olyan, hogy megérzi, ha valaki
hazudik. Hátborzongató. Enyhén megilyeszett mindenkit. Mielőtt felmerülne bennetek a kérdés, hogy mi történt a One Directionnel, azelőtt elmondom, hogy Louis, Harry, és Niall, beadták
hogy a turné alatt feloszlottunk, és, hogy Zayn letelepedett Dél-Amerikában. Rólam pedig még mindig nem tudni semmit. A One Direction eltűnt a köztudatból, és Harry Louis, és Niall is csatlakozott hozzánk, Cullenékhez,de ők még emberek maradtak.
El jött az idő, hogy Cullenék (vagyis mi) államot, város, és nevet változtassunk, ugyanis elég hosszú ideje tartózkodtunk már Forksban. A következő uticél New Hampshire volt. Ott is volt a családunknak egy nagy háza.
Forksból nem nagyon vittünk el semmit, csak a kocsikat. Igazából kocsival mentünk. Alice a Porche-jével, Edward és Bella az egyik Volvóval, Carlisle és Esme Carlisle kocsijával, Rosalie az ő kis BMW M3-asával, Emmett a Jeep-jével, Jasper motorral, én pedig a bandával együtt a nagy Volvóval.
Mikor megérkeztünk New Hampshire-ben egy jóval nagyobb ház fogadott bennünket, mint a Forks-i. Na jó. a Forksi ház volt 450 négyzetméter.. ez kb 500 lehetett.
-Hát ez...-kezdett bele Niall amikor megérkezünk.- Nagyon komoly.-nézett tátott szájjal.Csak én és Zayn maradtunk halál nyugodtak.Vajon ez az ilyesztő nyugalom a vámpírsággal jár?
-Na ja. Nem megyünk be?- kérdezte Zayn,és kiszállt a kocsiból.
-Szerintem várjuk meg míg mindenki ideér..-mondtam, mivel mi voltunk az elsők akik odaértünk.
Zayn hirtelen felkapta a fejét, rá negyed másodpercre én is. Az erdőből hallottunk furcsa lépteket. Mintha valaki, vagy valami lenne ott. Biztosan csak egy vadállat.. Szavas, őz, vagy valami.
És azzal megérkezett Jasper, nyomába Alice-vel, Edwarddal és Bellával. Megálltak de még mielőtt kiszálltak volna, megérkezett Carlisle és Esme mögöttük Rose, és mögötte pedig Emmett.
-Ti meg mióta vártok itt?- kérdezte Bella mosolyogva, miközben odasétáltak mellénk Edwarddal kézenfogva.
-Hát egy 20 perce biztos...-válaszolt Louis Bellának.
Már mindenki ki szállt a kocsiból amivel jöttek, és Carlisle kinyitotta a ház ajtaját.
-Na fáradjunk beljebb.-paracsolt rá mindenkire. Erre persze mindenki beözönlött a házba. Engem hatalmas meglepetés ért, mivel a hát ugyan úgy nézett ki ez a ház belülről, mint a forksi.
-Miért ugyan olyan mint a forksi ház?-kérdzetem furcsa hangnemben. Eddig is feltűnt, hogy Rose arcán halvány idegseeég, és düh árnyalata van de most megbizonyosodtam arról, hogy teljesen dühös valamiért.
-Miért talán nem tetszik Liam? Ha ennél nagyobb változatosságot akarsz akkor költözz haza angliába, oda ahonnan idekeveredtél!!!-kiabált velem Rosalie.
-Tudod mit Rosalie? Talán jobb is lenne visszamennem oda-ordítottam neki vissza.- talán jobb lenne ha nem látnám egész nap a hisztis képedet!-kiáltottam oda neki, majd kirontottam az ajtón.
-Minek kellet ez a hiszti Rosalie?- hallottam ahogy szavakkal a torkának ugrik Zayn.
-Liam ne!!- Kiabált utánam Bella, de én nem törődtem vele.
-Nyugi Bella. Majd visszajön.-még elhalkulóan hallottam Edward megnyugtató hangját, aztán már átadtam magam a futás örömének.
Körbefutottam New Hampshire-t, és egy a városhoz közeli erdei úton furcsa, addig ismeretlen, de nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Kiváncsi lettem, és követtem az illatot.
Egyre erősebb, és frissebb lett az illat, majd úgy 4 kilóméterre a várostól, az avar recsegését hallottam meg.Lépések.Ösztöneim az súgták, hogy ezek a léptek annak a léptei, akihez ez a remek illat tartozik.
Tovább követtem az illatot, de mostmár figyeltem a léptek hangját is. Az illatot még éreztem, de már nem hallottam a lépések hangját. Ekkor megálltam, de furcsa módon nem érzékeltem veszélyt.
És hirtelen előugrott a semmiből egy nagyon szép vámpírlány, és leterített a földre.Nem tudom miért, de még csak halvány ösztönt sem éreztem arra, hogy ellenkezzek.
Csak néztem a lány szokatlanul szép arcát, és vártam, hogy belenézzen a szemebe. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, hogy nem ellenkeztem a támadása ellen. És akkor belenézett a szemebe.
Úgy éreztem, hogy mostantól nagyon nagy változás állt be az életemben.
-Jajj! -Állt fel gyorsan a lány.- Annyira sajnálom! Nem akartalak így leteperni, csak azt hittem, hogy ember, vagy, hogy ellenséges vámpír vagy.-mosolygott rám.
-Ööö.. Ugyan.. Semmi baj... Ismerem az érzést amikor az ösztöneid vezetnek.- nevettem.Ekkor észre vettem, hogy vörös a szeme. Szóval ő olyan vámpír aki emberekre vadászik.
-Hoppá! Milyen neveletlen vagyok!A nevem Lizzie Williams.-Mutatkozott be, majd nyujtott nekem kezet.
-Én pedig Liam Payne.. Vagyis... Liam Cullen.-javítottam saját magamat.
-Ömm.. Liam lehet egy kérdésem?-nézett rám hihetetlenül nagy szemekkel.
-P-persze.-Dadogtam neki vissza.
-Na jó.. Kicsit kínos, de mitől ilyen színű a szemed?-Zavart arckifejezése olyan gyönyörű volt, hogy nehezemre esett válaszolnom neki.
-Tudod.. Ez kicsit bonyolult.-magyaráztam.
-Naa Liam! Kérlek mondd el!- meglepődtem, mennyire közvetlenül viselkedik velem. Mintha évek óta ismernénk egymást.
-Rendben. Szóval. Nekem is van klánom... családom. De ez nem olyan, mint más klánok. Mi nem emberi vérrel táplálkozunk, hanem állati vérrel.- miközben magyaráztam neki, szinte észre, sem vettem, hogy szépen lassan emberi tempóban sétálunk.
Annyira furcsa... Még csak most ismertem meg, de valamilyen oknál fogva, úgy érzem, hogy nem akarok elválni tőle.
-Szóval, ti amolyan... vegetáriánusok vagytok?-kérdezte megvillantva gyönyörű mosolyát, és tökéletes fogsorát.
-Mondhatjuk így is...- vigyorogtam.
-És... Te most miért nem vagy a klán...Családoddal??-kiváncsiskodott.
-Most érkeztünt New Hampshire-be, és kicsit összekaptam az egyik...ööö... Testéremmel. És elmentem otthonról.
-Értem. És soha nem gondoltál arra, hogy úgy élj, mint nagyon sok más vámpír? Nomád életmóddal, embervéren?
-Nem. Erre valahogyan sosem érzetem késztetést. Soha nem akartam olyan szörnyeteg lenni, aki más embereket gyilkol meg. Én nem tudnék úgy élni, hogy nap mint nap érző lényeket ölök meg, csak azáért, hogy táplálkozzak.
-És az állat? Az nem érző lény?
-De persze az is az. De az azért más. Nem mindegy, hogy egy olyat ölsz meg, akinek még Istentudja, hogy hány évtizede van hátra az életéből, vagy egy olyat, akinek még kb 4-5 éve, vagy már annyi sem.
-Ez persze igaz, de Liam én esküszöm nem értelek. Szembeszegülsz a természet rendjével, csak azért, mert szent akarsz lenni...-forgatta a szemét.
-Neem Lizzie, én nem akarok szent lenni, csak nem szeretnék olyan szörnyeteg lenni, aki csak azért öli az embereket, hogy neki jó legyen. Ha van más, kevésbé kegyetlen megoldása a dolognak, akkor miért ne válasszam azt?-kérdeztem, de nyilván ő is észrevette, hogy ez csak egy költői kérdés volt.
-Ez igaz...-láttam az arcán, hogy komolyan elgondolkodik.- Tudod mit? Mutass be a családodnak! Had próbáljam ki milyen a te életed.-mosolygott ismételtem csodaszépen.
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne, mert nekem még az emberi életemből van 3 barátom, akik velünk élnek és még emberek.-nevettem visszafogottan.
-Miért? Te mióta vagy vámpír?
-Most vagyok 3. éve.-húztam össze a szemöldököm.
-Szóval még nagyon fiatal vagy.- nevetett ki.
-Miért te mióta vagy vámpír?- kérdeztem vissza dacosan.
-Hmm.. kb 30 éve. 30 éve egy nomád vámpír megharapott, csak úgy kedvtelésből. Magamra hagyott, és mintent magam kellett kitapasztalnom. De ez most lényegtelen. Szóval? Elviszel a családodhoz?
-Milyen az önuralmad emberek mellett?-kérdeztem biztos ami biztos.
-Tökéletes. Ha már kontaktlencsével kimegyek az emberek közé, és teljesen nyugodtan végigmasírozok, anélkül, hogy bármit is észlelnének gyenge kis érzékszerveik.-vigyorgott
-Rendben. De előbb vadássz. És most kivételesen állatra légszíves. keresünk neked valami jó kis húsevő állatot, annak jobban hasonlít az illata az emberéhez.-kacsintottam rá.
-Oké. Menjünk!-Parancsolt. Elég domináns lánynak tűnik a parancsolgatásából ítélve.. De nem baj.. van ilyen.
Azzal megindultunk még beljebb az erdőben, hogy vadászhassunk.
Sok kritikában gaztag kommentet kérünk! köszi!! ;) <3
2012. szeptember 16., vasárnap
10.fejezet.~*
Már második napja itt vagyok a szobában Zayn mellett, és bűnbánó arccal ismételtem el minden fájdalmas sikolya után, hogy mennyire sajnálom.A többi srác sem ment haza,
az alatt a két nap alatt. Végig itt voltak. Egy pillanatra sem akartak hazamenni, így inkább kijelentkeztek a szállodából, és Alice és Rose elmentek a cuccaikért.
Én egyre türelmetlenebbül vártam, hogy végre vége legyen Zayn szenvedéseinek. Már nincs sok hátra. Hallottam a szívverésének gyorsaságából. Egyre hevesebb, egyre
gyorsabb, egyre jobban dübörög. Ekkor belépett Alice, én pedig nem bírtam megállni hogy meg ne kérdezzem tőle:
-Még mennyi idő Alice?-Kérdeztem anélkül, hogy felnyitottam volna a szememet.
-Már nem sok Liam. Nyugi..-mondta elég megnyugtató hangon.
-Mégis pontosan mennyi??-Kérdeztem, már-már kiáltva.
-Kb. fél óra.. Ne aggódj. Nem lesz semmi gond.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Remek.-Mondtam olyan hangon, mint egy durcás kisgyerek,aztán hallotam, ahogy Alice léptei eltávolodnak, és valaki más közeledő léptei váltják fel. Carlisle.
-Hallod a szívét Liam??-kérdezte nyugodt hangnemben.
-Igen hallom.-válaszoltam.
-Egyre hangosabb, és gyorsabb. Ez azt jelenti, hogy nemsokára vége.
-Tudom Carlisle.
Ha ez lehetséges, akkor most még hangosabban,és gyorsabban kezdett dübörögni, még egy utolsó hatalmas ordítás hagyta el Zayn torkát, majd már csak a szívének
heves dobogását hallottam.Aztán egyszer csak egy hatalmas, üregeset dobbant Zayn szíve, majd kétszer is megbotlott a dobbanás hangja, aztán már csak egy, nagyon halk
dübbenés követte, és váratlanul hatalmas csönd állt be. Vége. Tudtam hogy ezzel az utolsó dobbanással, vége lett Zayn szenvedéseinek, és mostmár teljes vámpír.
Vámpír. Szörnyeteg, akár csak én. Ezt akartam elkerülni, de nem volt más választásom. Össze kell tartanom a csapatot, örökre. Bármilyen áron. Még ilyen áron is.
Zayn kinyitotta a szemét, én pedig lecövekeltem ott ahol voltam. Sokkoló élmény volt őt karmazsinvörös szemekkel, és hófehér bőrrel látni. Emberfeletti sebességgel
felült a vizsgálóasztalon, amely eddig máglyája volt, és enyémbe fúrta tekintetét.
-Mi történt velem Liam??- kérdezte, mintha mindenért én volnék a hibás. Nagyrészt így is volt. Én változtattam azzá, ami most is.
-Zayn nézd.. Én..-Ekkor nem tudtam tovább folytatni,mert a bűntudat belém folytotta a szót. Carlisle jelentőségteljes arccal rámnézett, én pedig tudtam mire gondol.
Hogy el mondja-e ő a történteket Zaynnek. Én -lévén hogy úgy sem bírnám kimondani- bólintottam, és Carlisle-ra bíztam a dolgokat.
-Nos, Zayn -Kezdett bele a mondókájába Carlisle- Autóbalesetet szenvedtél, és miután kórházba kerültél 95% volt, hogy nem éled meg a másnapot.Ezért Liamnek, komoly
döntést kellett hoznia. És a töbiekkel együtt, úgy döntöttek,hogy a barátságotok, és a bandátok megmentésének érdekében, megharap, és átváltoztat téged Liam.. Tényleg
nagyon komoly áldozatott hozott érted Liam.
Zayn egy pillanatig döbbenten nézett, majd arckifejezése furcsává változott.
-Most akkor... Én is vámpír vagyok??- kérdezte, és az arckifejezése a zavarodott és értetlen ötvözete volt.
-Igen Zayn. Sajnálom, hogy meg kellett tennem, de nem volt más válsztásom.Nem hagyhattalak meghalni.Mostmár az én felelősségem összetartani a csapatot.-mondtam.
-Jajj! mondta Zayn olyan hangon, mint akibe tőrt szúrtak- Mi ez a lángolás, ami a torkomban van?? Mi történik most velem Liam??
-Szomjas vagy. Vagyis...Vérre szomjas. Ilyenkor meg kell ölnöd valakit, vagy valamit.. De ebben a családban inkább a VALAMIT az ideális.-vigyorogtam.
-És a többiek hol vannak?- kérdezte.
-Ööö.. Szerintem egyenlőre nem kéne a... közelükbe menned. Egykissé veszélyes lennél rájuk.- Mondtam visszakozva.
-Miért?-kérdezte zavarodott arccal.
-Amíg nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy nem fogod bántani őket, addig nem engedhetünk a közelükbe téged.-magyaráztam.
-De miért? Ha most lemennék hozzájuk mi történne??
-Csupán annyi, hogy megéreznéd az illatukat, megvadulnál és ha nem fogunk le időben, akkor megölöd őket.-mondtam halál komolyan.
-Ja.. Az más. Akkor menjün és öljünk meg valamit.-Vigyorgott, és elindult az ajtó felé.
-Ööö..Héhéhé!! Hova mész?-szóltam utána.
-Hát elvileg vadászni.-nézett értetlenül.
-Azt én értem, de lent vannak a fiúk is.. és ezért az ajtón nem biztos, hogy jó ötlet lenne kimenni.-közöltem.
-Akkor mégis hogy gondolod, hogy megyünk vadászni?-pattogott Zayn.
-Van itt ablak is öcsi.. onnan ugrunk ki.-mondtam.
-Igen. Sietek hogy öngyilkos legyek.-háborgott.
-Te Zayn.. Még minig vámpír vagy.. És mivel mi vámpírok gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk, nem valószínű, hogy ha 15 méter magasságból leugrasz, akkor meg is halsz.-forgattam a szememet.
-Ja tényleg.-mondta csodálkozón.
-Na akkor induljunk.-És azzal habozás nélkül kiléptem az ablakból, és rövidke zuhanás után tökéletes guggoló támaszba érkeztem, majd felegyenesedtem, és odafordultam az ablakhoz.
-Ööö... Szerintem ez nekem nem fog menni Liam!-kiáltott le nekem Zayn.
-Dehogynem! Csak lépj ki az ablakon, és figyelj az ösztöneidre!-oktattam, ő pedig bólintott, és kilépett az ablakból.
Ugyan úgy ért földet, ahogy én.Jó vámpír lesz.
-Szép volt! Na kövess.. Ha bírsz!- azzal fényesbességgel beindultam az erdőbe, Zayn pedig szorosan a sarkamban.
Amikor odaértünk a folyóhoz, megálltam, és velem együtt Zayn is.
-Mi van Liam? Megilyedsz egy kis úszástól?-kérdezte gúnyosan.
-Zayn neked meg ki mondta, hogy úszunk?-vigyorogtam vissza rá.
-Van jobb ötleted?
-Háát... ami azt illeti, van. Átugrunk.-néztem rá sötéten.
-Ugrunk. Persze.. Ugorj csak. Úgyis a vízben kötsz ki.-nevetett.
-Nem én.- majd tettem hátra két nagy lépést felgyorsítottam, és a folyó szélénél egy lapos szikladarabon elrugaszkodtam, és már repültem is a folyó felett. Amikor földet értem,
Zayn nagyot nézett.
-Hát ezt meg hogy csináltad?- csodálkozott.
-Te is meg tudod. csak csináld azt amit én.-És azt csinálta. átugrotta a folyót, és szépen landolt.
Aztán indultunk tovább.
A vadászat során átjutottunk Dél-Kelet Kanadába. Zayn nagyon ügyes volt. Elkapott 2 pumát, meg 5 szarvast. Nekem összesen 1 puma és 2 szarvas jutott.
Mikor végeztönk az ölnivalónkkal, elindultunk hazafelé.
Itt is a kövi!Remélem tetszik!:) Kérünk TARTALMAS komikat(:
2012. szeptember 9., vasárnap
9.fejezet.~
9.fejezet.
Sosem éreztem ennél jobban magam.A legjobb barátaim mindent tudnak rólam.És eltöltöttünk együtt sok idő után először egy majdnem teljes napot.Hiányoztak.Régen éreztem
magam ilyen jól...
-Liam te is kezded,hogy EMBEREKET hozol a házba?!-Kérdezte Rose
-Rosalie ők másak mint Bella..
-Mondd mégis miben Li?-de utálom ezt a becenevet,amit Rose adott..
-Ők nagyjából az egész magánéletüket titokban tartják.Akkor a vámpír-titkot miért ne tudnák?-Kérteztem és közeben úgy néztem Roslaie-ra mint valami zárt osztályos bolondra.
-Ebben igaza van Liamnek Rose..Fogadd el, hogy a fiúk feleannyira sem veszéllyes a családra, mint Bella.Ezt én is elismerem.-Mondta Edward
-Na jó Liam. Igazad lehet. De ha a kis haverjaid bárkinek beszélnek rólunk, én nyírom ki őket!-fenyegetőzött
És akkor megcsörrent a mobilom. Felismertem a számot. Carlisle volt az.
-Hallo!
-Hallo! Liam?
-Igeen.
-Liam van itt egy kis gond.-Modta Carlisle elég parás hanggal
-Mi? Oda menjek valamiben segíteni?
-N-nem. most nem erről lenne szó.
-Hát akkor?
-15 perce behoztak egy férfit aki autóbalesetet szenvedett, és meg sem lehetett ismerni ARCRÓL- Hangsújozta ki az 'arc' szót.
-Igen? És ehhez nekem mi közöm van?
-Csupán annyi, hogy arcról ugyan nem, de én illatró felismertem. És Zayn volt az.
-HOGY KI?!?!-Teljesen ledermedtem. Reménykedtem benne, hogy rosszul hallottam.
-Zayn. Szólj a többieknek a csapatból, és gyertek ahogy csak tudtok.
-Rendben. Sietünk.-mondtam, majd aggódva letettem, és azonnal tárcsáztam egy másik számot.Ez a szám Niall mobilja volt.
Niall nem vette fel.
-Basszus Niall!Te is ilyenkor nem veszed fel azt a rohadt telefont!
Új számot hívtam. Ez pedig Louisé volt.
-Hallo!
-Louis! Liam vagyok.Nagyon nagy váz van...
Elmondtam neki mindent.
-Máris indulunk. A kórkázban találkozunk.
-Oké.
És letettem a telefont.
-Edward elvihetem a Volvót?
-Melyiket?
-A terepjárót.
-Vidd.
-Kösz tesó!
Beültem, és mentem. Ismét padlógázzal. egészen pontosa 5 és fél perc alatt értem oda a kórházhoz.Kiszálltam a kocsiból, és már szaladtam is be a kórházba(kénytelen
voltam emberi tempóval futni,mivel a parkoló tele volt orvosokkal)
-Szia Liam!-köszönt oda nekem Jerry, Carlisle egyik legjobb barátja. Ő csak rólam tud a vámpírságról nem.
-Jónapot Jerry!-szóltam oda kurtán.
Amint beléptem a kórházba, odarontottam a nővérpulthoz.
-Jónapot!Miben segíthetek?
-Öö.. Dr.Cullen-t keresem.Meg tudná mondani merre van?
-Éppen egy betegnél van.
-Én pedig a fia vagyok!
-Rendben.Menjen el ezen a folyosón,és a végén kanyarodjaon be. Ott pedig balról a legelső ajtó.
-Köszönöm hölgyem.
Rohantam.Berontottam a kórterembe, és Carlisle rám nézett.Ismerős illat terjengett a levegőben.Zayn.Ez az ő illata.
-Itt vagyok Carlisle. És a többiek is nemsokára ideérnek.
-Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértél. El kell neked mondanom valamit.
-Mit?
-Nem biztos, hogy Zayn megéli a holnap estét.
Erre kitágult a szemem.
-Ezt nem hiszem el.Nem lehet megmenteni??
-Hát..Egyetlen dolog mentheti meg.
-Akkor vesd be Carlisle! Nem hagyhatod őt meghalni!!
-Várj fiam! még nem tudod mi az az egy dolog.
-Bármi legyen is, ha segít Zaynen, akkor alkalmaznod kell.
-Egyedül az segíthet rajta, ha megharapod, és azzal átváltozztatod.
Ekkor belépett a kórterembe Niall,Harry és Lou.
-Hogy van?-kérdezte Harry.
-Nem valószínű hogy megéli a holnap estét.
-Mi van?-Niall teljesen lesápadt.
-Carlisle!Elmondom nekik én, hogy miről beszéltünk mielőtt megérkeztek.
-Jólvan fiam. Én itt hagylak benneteket..
-Oké.-És azzal Carlisle kiment a szobából.
-Szóval fiúk. az lenne.. Hogy sajnos nem lehet megmenteni Zaynt, csupán egyetlen dologgal.
-Mivel?-kiváncsiskododd Harry
-Ha megharapom.
-De beteg vagy.. miért harapnád meg? csak megölnéd!-Lázongott Louis.
-Nem. azt nem tudjátok, hogy ha csak megharapom, akkor csak a vámpírméreg jut a szervezetébe, ami átváltoztatja.
-Akkor tedd meg! életben kell tartanunk!
-De előbb haza kell vinnem.Ha megharapom akkor a fájdalomtól ordibálni fog.
-Meddig fog tartani ez az egész?
-2 vagy 3 nap.
-Rendben..-Sóhajtott Harry lemondó arccal.- Harapd meg! Vess be mindent, ami csak megmentheti,csak ne hagyd meghalni.
Hazavittük Zaynt, és felfektettük az otthoni vizsgálói az asztalra, amit Alice előrelátóan odakészített.
-Liam, biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte Esme.
-Én az együttest akarom örökre összetartani. Ha ezen az áron akkor ezen az áron.
Azzal nagy levegőt vettem, megfogtam Zayn karját, és a csuklójába mélyeszettem a fogaimat. Nehéz volt, de erőt vettem magamon, és elengedtem a csuklóját, és kirohantam a szobából.
Fennt a kövi(: Remélem tetszett^-^:) Ezt Eni költötte(:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)